Játsszunk! Képzeld el, hogy tartasz valahova. Lehet, hogy egészen pontosan tudod, hogy hova tartasz, hogy mi a célod. De az is lehet, hogy csak halványan rajzolódik ki előtted, hogy mit szeretnél elérni. Viszont nem ismered az odavezető utat. És ha szereted a nehezített pályát, akkor még a szemed is bekötöd egy szép nagy, sötét színű kendővel. Milyen érzés ez? Izgalmas? Vagy inkább félelmetes?
Jó lenne, ha valaki veled lenne, aki biztosítaná az utadat? Aki vigyázna rád, hogy ne sérülj meg, hogy ne essél el, ne ütközz bele semmibe? Aki figyelne a szükségleteidre? Akiben megbíznál és éreznéd, hogy nem vagy egyedül?
Én ebben tudlak segíteni. Nem tudom hogy hova tartasz, ezért nem tudlak irányítani. Az utat magad fogod bejárni és célba érkezést te fogod felismerni. De tudlak kísérni és veled lenni, biztatni és a lépéseidet vigyázni, és megadni minden tőlem telhetőt, amire szükséged lehet útközben.