A stresszoldás a kineziológia elsődleges célja. De hogyan látjuk mi a stresszt?

A stressznek 3 állapotát különböztetjük meg, melyek meghatározása a magyar születésű Sellye János nevéhez fűződik. E három fázishoz hozzávehetjük nulladikként a stresszmentes állapotot is.

0. Stresszmentes állapot. Ilyenkor a paraszimpatikus rendszer aktív, relaxáltak és szociálisan aktívak, nyitottak és kommunikatívak vagyunk, kapcsolódunk a környezetünkhöz.

1. Stressz fázis: „üss vagy fuss” reakció, megfelel a rövidtávú stressznek. A szimpatikus idegrendszer aktíválódik és felkészíti a szervezetünket a stresszre való válaszreakcióra. De amikor elmúlik a stresszt kiváltó esemény, akkor visszatér a nyugalom állapota. Például ha a szomszéd hirtelen becsönget és fenyegetni kezd, akkor hirtelen felszökik a pulzusunk, és vagy visszakiabálunk, vagy megijedünk és behúzzuk a nyakunkat. Esetleg lemerevedünk és egy hang sem jön ki a torkunkon. De miután becsuktuk az ajtót, elkezdünk megnyugodni és hamarosan már hideg fejjel tudjuk átgondolni a történteket.

2. Stressz fázis: hosszú távú stressz, ez akkor lép fel, amikor a stresszt kiváltó tényező hosszabb időn keresztül fennáll, pl. ilyen lehet munkanélküliként egy több hónapos álláskeresés időszaka. Ebben a stressz állapotban is igaz az, hogy amint megoldódik a probléma, az emelkedett stressz szint idővel el tud múlni és ekkor is vissza tudunk térni a megszokott kerékvágásba.

3. Stressz fázis: kimerülés, kifáradás, kiégés. Ilyenkor az ember feladja, kilátástalannak érzi a helyzetet, nincs lelkiereje megbirkózni a helyzettel. Lehet, hogy csinálja tovább a napi rutint, de alig nyitott új dolgokra, apadnak az emberi kapcsolatai és lassan eltávolodik önmagától is. 

Hogyan kapcsolódnak az érzelmek a stresszhez? Hol tároljuk a stresszt a testünkben?

0. Stresszmentes állapotban az érzelmeinket szabadon érzékeljük és tudatosítjuk, adekvát módon tudjuk kommunikálni őket.

A stressz 1. fázisában, a rövid távú stressz állapotában, az érzelmeink kikerülhenek a tudatos kontroll alól, de tudatában maradunk annak, hogy mi zajlik bennünk, és miután elmúlik a stresszt okozó helyzet, rá tudunk tekinteni a megélt érzelmeinkre. Ezek a megélések nem hagynak lenyomatot a testben.

A stressz 2. fázisában, hosszú távú stressz állapotban nehéz tartósan kapcsolatban maradni az érzelmekkel, ezért az idegrendszer elnyomhatja őket a testbe, mégpedig az izmainkba vagy a szerveinkbe. Kineziológiai oldáskor tehát ezeket a testrészeket nézzük.

A stressz 3. fázisában, a kimerültségi fázisában az érzelmek még mélyebbre kerülnek, szilárdabb struktúrákba: a csontokban és a fogakban lévő mély, tudattalan tárolókban kapnak helyet. Ezek a problémák a legmélyebb lelki terheink és életre szóló kihívásaink, ezeket akarjuk a legkevésbé felszínre hozni. Azért zártuk el őket, mert akkor nem volt erőnk megbirkózni velük, nem is akartunk tudni róluk, és általában addig rejtegetjük őket, amíg már tüneteket okoznak.

A kineziológiai munkában ezekől a tünetekből indulunk ki, így az energetikai stresszoldás mellett tudjuk segíteni az érzelmek tudatosítását, megértését és a változtatáshoz szükséges erőforrások mobilizálását is.

Szeretnél többet megtudni a stresszoldás menetéről? Kattints ide